Minden emberben ott motoszkál a vágy valami tökéletes iránt. Vallásosak és tudományosak ezt különbözőképpen magyarázzák és különbözőképpen nevezik; a lényeg, hogy mindenki keres valamit, amit az emberi életben lehetetlen megtalálni. Nevezzük ezt a valamit boldogságnak.
A XXI. században a dolgok legfontosabb mércéje a pénz (hogy egy ordas közhelyet is felvonultassunk). Mégsem teljesen hülyeség a mondás, miszerint a pénz nem boldogít - ugyanis tényleg nem. A boldogság olyan lelkiállapot, amit szerzéssel meg lehet szerezni percekre, pillanatokra, de fenntartani lehetetlen.
Ez az egész jelenség (a keresés és tartós boldogságra való képtelenség) alapját képezi egy állandó érzésnek, egy vékony, gyenge kis hangnak, ami folyamatosan piszkálja az ember tudatalattiját: "ez nem az". Ne olyan hangot képzelj el, amit ténylegesen hallasz. Ez inkább az elégedetlenség, az unalom. Emiatt akar mindig minden ember új házat, kocsit, társat. Jobb egészséget, több pénzt, jobb életet. Nagyon nehéz rájönni arra az alapvető igazságra, amit egy barátom tömören úgy fogalmazott meg, hogy "az ember nem minőségeket un meg, hanem helyzeteket". Vagyis nem az a szitu, hogy az ember unja a rosszat, és jobbat akar, hanem unja azt ami van, és azt hiszi, hogy jobbat akar. Igazából pedig csak ott motoszkál benne az érzés, hogy még nem találta meg azt, ami boldoggá tenné.
Ezért nem tartósak a párkapcsolatok. Pár év alatt mindenkiben megszólal a hang, hogy "ez nem az". Nem arról van szó, hogy valaki hűtlen, vagy nem elég kitartó; arról van szó, hogy egy embertől várta a boldogságát, amit nem kaphat meg. Jön tehát a továbblépés, hátha majd a következő "az lesz".
Az ember nehezen tanul :)
Készülj fel hát, hogy a kapcsolatok varázsa egy-két éven belül megkopik. Ne próbálj rögtön egy egész életre berendezkedni. Hagyj teret a későbbi továbblépés lehetőségének.
Utolsó kommentek